Angol Német Olasz Lengyel

Aktuális

Szentatya jóváhagyta Meszlényi Zoltán vértanú püspök boldoggáavatását

A Szentatya július 3-án fogadta Angelo Amato érseket, a Szenttéavatási Kongregáció prefektusát, aki előterjesztette a Kongregáció által elismert boldoggá, illetve szentté avatandók névsorát. Közöttük szerepel Meszlényi Zoltán esztergomi segédpüspök is. A hivatalos szentszéki közlemény szerint a pápa felhatalmazta Amato érseket a nevek nyilvánosságra hozatalára.

A boldoggáavatás időpontjáról a későbbiekben döntenek. Erdő Péter bíboros, a Magyar Katolikus Püspöki Konferencia elnöke 2008. június 11-én, az általános kihallgatáson nyújtotta át XVI. Benedek pápának az 1951-ben vértanúhalált halt Meszlényi Zoltán esztergomi segédpüspök boldoggáavatási eljárásának positióját, vagyis végleges összefoglaló dokumentumait.

Meszlényi Zoltán esztergomi segédpüspök életrajza

Meszlényi Zoltán Lajos 1892. január 2-án született Hatvanban. Esztergomban a bencés gimnéziumban érettségizett, majd pártfogója, Vaszary Kolos bíboros hercegprímás, esztergomi érsek Rómába küldte ahol teológiát tanult a Collegium Germanico-Hungaricumban. 1915. október 28-án szentelték pappá.

1917-től Csernoch János bíboros hercegprímás megbízásából a Prímási Palotában dolgozott. 1931-ben lett a főkáptalan tagja, nógrádi és honti főesperes, majd a káptalan helynöke.

XI. Piusz pápa kinevezése nyomán, 1937. október 28-án Serédi Jusztinián bíboros hercegprímás, Breyer István győri megyéspüspök és Kriston Endre püspök Sinope címzetes püspökévé szentelte. Ettől a pillanattól a mindenkori hercegprímás, esztergomi érsek segédpüspöke volt.

Amikor az állambiztonsági szervek Mindszenty József bíboros hercegprímást 1948. december 26-án letartóztatták, majd koncepciós perben elítélték, a kinevezett érseki helynököt, Drahos Jánost pedig megölték, ő lett az esztergomi érseki helynök. Helynöki székfoglalójában szinte ígéretet tett: „Krisztus hű pásztoraként a hitet és Egyházunk iránti hűséget nem tagadom soha! Isten engem úgy segéljen!”

Meszlényi Zoltán püspököt 1950. június 29-én 17 óra 30 perckor hurcolták el esztergomi lakásáról az állambiztonsági szervek emberei. A kistarcsai internáló táborba került, ahol elkülönítve őrizték és kínozták. A kínzások, ütlegelések és végkimerülés következtében 1951. március 4-én meghalt. Hamvait a rákoskeresztúri Új Köztemető területén helyezték el. 1966. június 24-én földi maradványait exhumálták, és az esztergomi bazilikában helyezték örök nyugalomra.

Magyar Kurír